Amikor 10 éve a kisfiamat vártam, ha valaki be akarat lépni egy kismama vagy babafórumba, akkor regisztrált a babaszoba.hu-ra vagy a babanet.hu-ra. Tán még a hoxa.hu is volt, de más nem nagyon. Közösségi oldal is az iwiw.hu (emlékeztek rá?).
Első babás voltam és mivel már akkor is mozogtam a blogvilágban, már akkor csoporttag voltam egy gólyaváró fórumban, mielőtt terhes lettem volna. Fantasztikus közösség volt! Nagyon sokan évek óta vártak a babára, rengeteg sikertelen beavatkozáson, vizsgálaton vettek részt és hiába. Ugyanakkor hónapról hónapra, amikor valaki bejelentette, hogy két csíkos lett a tesztje, mindenki önzetlenül örült a másiknak. Nem volt gyűlölködés, hogy neked miért, nekem miért nem. Fantasztikus közösség volt! Tartottuk egymásban a lelket. Aztán eljött az a pillanat, amikor én is két csíkosat teszteltem és nagyon örültek a lányok. Aztán amikor biztosak lettünk abban, hogy tényleg ott van, akkor átmentem egy kismama/baba csoportba, ahol ugyanarra a hónapra voltunk mindannyian kiírva.
És nagyon jó kis közösség jött létre. Kb 30-an lehettünk, mindenki rakosgatta fel az UH képeket, támogattuk egymást, aztán amikor valaki elindult a szülőszobába, ment a drukkolás és vártuk a híreket. Én a hónap végére voltam kiírva, így lényegében már csak én és egy másik anyuka nem babázott, mindenki más már igen. A többiek már arról beszélgettek milyen a szoptatás, az át nem aludt éjszakák, a pocakfájás, mi ketten pedig még malmoztunk és el se tudtuk képzelni, hogy miről is beszélnek. Aztán persze mi is beálltunk a sorba.
A babák születése után is támogattuk egymást. Nem voltak veszekedések, én jobban, tudom, mint te beszólások, mindenki teljesen normális volt.
Aztán ahogy lenni szokott, ahogy a gyerekek nőttek, ahogy a szülőnek egyre kevesebb ideje volt a netre, úgy fogyatkozott a csoport létszáma. Én valahol a fiam 1 éves kora körül léptem ki.
Amikor 2016-ban várandós lettem a kislányommal, azonnal csatlakoztam egy Facebook csoporthoz. A menetrend ugyanaz volt. Mindenki pakolta fel az UH képeket, támogattuk egymást, minden szép és jó volt. Aztán megszülettek a gyerekek és minden megváltozott.
Kezdődött azzal, hogy volt pár anyuka, akik nagyon tápszer ellenesek voltak. De olyan szinten durván és elviselhetetlen módon, hogy legszívesebben máglyahalálra ítélték volna azt az anyukát, aki tápszert adott a gyerekének. Kiemelném, hogy mindannyian szoptatni szerettünk volna de volt, akinek a tejtermelése nem jól alakult. Többen is kipróbáltunk mindent amit ajánlottak, de vagy nem volt elég vagy nem hízott a baba tőle. És ezek a szoptatáspárti anyukák pedig csak durván nyomatták, hogy tedd többet mellre (egész nap azon lógott a gyerek), kérj szoptatási tanácsadóhoz időpontot (megvolt), pihenj többet, ne edd ezt, ne edd azt és még folytathatnám. Nyilván mindenki megtette amit csak tudott, mert a szoptatás egyszerűbb és olcsóbb is, mint tápszerrel etetni a gyereket, de van amikor nem lehet mást tenni. Amikor ezek a viták elindultak, akkor már kezdtem háttérbe vonulni a csoportban és tudtam, hogy ennek is befellegzett.
Aztán jöttek az okoskodások: ne használj szélcsövet, ne edd ezt, ez a kütyü hülyeség, minek a gyereknek, ne vidd oda, miért vitted már közösségbe, miért lóg a cumi a szájából, miért felemás a zokni rajta ... én jobban tudom, mint te, mert már van egy X idős gyerekem. .... És itt jött el az a pont, amikor elbúcsúztam.
A világ megváltozott 9 év alatt úgy tűnik. Akkoriban a támogatás volt a menő, most a kioktatás és a leszólás. A másik lelkébe való gázolás, ami főleg az első gyerekeseknél hatalmas sebeket tud ejteni.
És íme akkor az én üzenetem: hallgass mindig a belső hangodra! Mit súg, mi a helyes? Úgy érzed, hogy tápszerre van szüksége és a gyerekorvos, védőnő is egyetért ezzel? Akkor erre van szüksége! Millió gyerek volt tápszeres és ma orvosok, ügyvédek, elnökök, stb. Élnek. Meg akarod venni neki az angolul beszélő tanuló kutyust? Úgy érzed, hogy azért, mert szüksége van rá és nem azért, mert minden gyereknek az van? Akkor vedd meg neki! A te gyereked, te tudod, hogy milyen és mi jó neki! Kérhetsz a neten tanácsot ismeretlen anyukáktól, de ők nem a te gyerekeddel vannak a nap 24 órájában! Hasonlíthat az életük, a gyerekük viselkedése a tiédhez, de akkor sem ugyanolyan. Ami nekik bevált, lehet, hogy neked nem fog. Mert más a gyerkőcöd. Ha úgy érzed fogadd meg a tanácsaikat, de én azt vallom, hogy ezeket mindenki a saját életükre alakítsa át és akkor fog sikerrel járni.
És ne feledd
De visszatérve a kismama, babafórumokhoz. Jó ötletnek tartom, ha egy igazán támogató közösség nem jön létre. Ahol nem megy a harc, hogy ki hízik kevesebbet, kinek a gyereke születik a legnagyobb súllyal és kinek a gyereke kezd el hamarabb járni. A cél az lenne, hogy a csoporttagok támogassák egymást és ne kapjanak vérszemet. Jó dolog, mert mivel sok kismama tömörül egy helyre, sok olyan információhoz juthatsz hozzá, amiről amúgy nem hallottál volna. De azért ne paráztassuk a másikat feleslegesen!
Javasolnám minden kismamának, hogy keressen magának ilyen fórumot, de ha úgy érzi, hogy több sérelem éri ott, mint öröm, akkor gondolkodás nélkül lépjen ki onnan!
És nagyon jó kis közösség jött létre. Kb 30-an lehettünk, mindenki rakosgatta fel az UH képeket, támogattuk egymást, aztán amikor valaki elindult a szülőszobába, ment a drukkolás és vártuk a híreket. Én a hónap végére voltam kiírva, így lényegében már csak én és egy másik anyuka nem babázott, mindenki más már igen. A többiek már arról beszélgettek milyen a szoptatás, az át nem aludt éjszakák, a pocakfájás, mi ketten pedig még malmoztunk és el se tudtuk képzelni, hogy miről is beszélnek. Aztán persze mi is beálltunk a sorba.
A babák születése után is támogattuk egymást. Nem voltak veszekedések, én jobban, tudom, mint te beszólások, mindenki teljesen normális volt.
Aztán ahogy lenni szokott, ahogy a gyerekek nőttek, ahogy a szülőnek egyre kevesebb ideje volt a netre, úgy fogyatkozott a csoport létszáma. Én valahol a fiam 1 éves kora körül léptem ki.
Amikor 2016-ban várandós lettem a kislányommal, azonnal csatlakoztam egy Facebook csoporthoz. A menetrend ugyanaz volt. Mindenki pakolta fel az UH képeket, támogattuk egymást, minden szép és jó volt. Aztán megszülettek a gyerekek és minden megváltozott.
Kezdődött azzal, hogy volt pár anyuka, akik nagyon tápszer ellenesek voltak. De olyan szinten durván és elviselhetetlen módon, hogy legszívesebben máglyahalálra ítélték volna azt az anyukát, aki tápszert adott a gyerekének. Kiemelném, hogy mindannyian szoptatni szerettünk volna de volt, akinek a tejtermelése nem jól alakult. Többen is kipróbáltunk mindent amit ajánlottak, de vagy nem volt elég vagy nem hízott a baba tőle. És ezek a szoptatáspárti anyukák pedig csak durván nyomatták, hogy tedd többet mellre (egész nap azon lógott a gyerek), kérj szoptatási tanácsadóhoz időpontot (megvolt), pihenj többet, ne edd ezt, ne edd azt és még folytathatnám. Nyilván mindenki megtette amit csak tudott, mert a szoptatás egyszerűbb és olcsóbb is, mint tápszerrel etetni a gyereket, de van amikor nem lehet mást tenni. Amikor ezek a viták elindultak, akkor már kezdtem háttérbe vonulni a csoportban és tudtam, hogy ennek is befellegzett.
Aztán jöttek az okoskodások: ne használj szélcsövet, ne edd ezt, ez a kütyü hülyeség, minek a gyereknek, ne vidd oda, miért vitted már közösségbe, miért lóg a cumi a szájából, miért felemás a zokni rajta ... én jobban tudom, mint te, mert már van egy X idős gyerekem. .... És itt jött el az a pont, amikor elbúcsúztam.
A világ megváltozott 9 év alatt úgy tűnik. Akkoriban a támogatás volt a menő, most a kioktatás és a leszólás. A másik lelkébe való gázolás, ami főleg az első gyerekeseknél hatalmas sebeket tud ejteni.
És íme akkor az én üzenetem: hallgass mindig a belső hangodra! Mit súg, mi a helyes? Úgy érzed, hogy tápszerre van szüksége és a gyerekorvos, védőnő is egyetért ezzel? Akkor erre van szüksége! Millió gyerek volt tápszeres és ma orvosok, ügyvédek, elnökök, stb. Élnek. Meg akarod venni neki az angolul beszélő tanuló kutyust? Úgy érzed, hogy azért, mert szüksége van rá és nem azért, mert minden gyereknek az van? Akkor vedd meg neki! A te gyereked, te tudod, hogy milyen és mi jó neki! Kérhetsz a neten tanácsot ismeretlen anyukáktól, de ők nem a te gyerekeddel vannak a nap 24 órájában! Hasonlíthat az életük, a gyerekük viselkedése a tiédhez, de akkor sem ugyanolyan. Ami nekik bevált, lehet, hogy neked nem fog. Mert más a gyerkőcöd. Ha úgy érzed fogadd meg a tanácsaikat, de én azt vallom, hogy ezeket mindenki a saját életükre alakítsa át és akkor fog sikerrel járni.
És ne feledd
De visszatérve a kismama, babafórumokhoz. Jó ötletnek tartom, ha egy igazán támogató közösség nem jön létre. Ahol nem megy a harc, hogy ki hízik kevesebbet, kinek a gyereke születik a legnagyobb súllyal és kinek a gyereke kezd el hamarabb járni. A cél az lenne, hogy a csoporttagok támogassák egymást és ne kapjanak vérszemet. Jó dolog, mert mivel sok kismama tömörül egy helyre, sok olyan információhoz juthatsz hozzá, amiről amúgy nem hallottál volna. De azért ne paráztassuk a másikat feleslegesen!
Javasolnám minden kismamának, hogy keressen magának ilyen fórumot, de ha úgy érzi, hogy több sérelem éri ott, mint öröm, akkor gondolkodás nélkül lépjen ki onnan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése